muzsika A: 1549/ Muſikat (Tinódi: Cronica e4a); 1787 músikával (NSz.); 1793/ muzsikának (NSz.); 1823 muzikája (NSz.); 1863 mozsikát (Kriza [szerk.] Vadr. 362) J: 1 1549/ ’zene | Musik’ # (↑); 2 1575 ’ének-zene 〈mint tantárgy〉 | Musik 〈als Lehrgegenstand〉’ (Heltai: Krón. 177b); 3 1766 ’hangszer | Musikinstrument’ (NSz.) Sz: muzsikál 1577 k. Musicaltaʃʃon [sz.] (OrvK. 23) | muzsikás 1585 musikás ’zenész | Musiker’ (Cal. 190)

muzsikus A: 1594 musikusok (OklSz.); 1604 Muſikos (Szenczi Molnár: Dict. Clínias a.); 1787 Muzsikusoknál (NSz.); 1787 Músikusnak (NSz.) J: ’zenész | Musiker’ #

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. musica ’zene’, (h.) musica, musice ’ua.; ének, éneklés, zenélés’ [< gör. μουσική (τέχνη) ’múzsai művészet, különösen a zene’] | lat. musicus ’zenei, zene-; zenész’ [< gör. μουσικός ’a múzsákat, a múzsai művészeteket illető, azokra vonatkozó’].  ≋  Megfelelői: ném. Musik; fr. musique; stb.: ’zene’.  ⌂  A hangzóközi zs-hez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb. A muzsika 3. jelentése olyan összetételéekből önállósodott, mint pl. muzsikaszerszám ’hangszer’  (1585: Cal. 214); muzsika-eszköz ’ua.’  (1764: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.→ múzsa