mustár A: 1416 u./² muſtar mag (MünchK. 23va); nyj. mustohár (Bálint: SzegSz.) J: 1 1416 u./² ’a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, amelynek magját ételízesítőként használják | Senfpflanze’ (↑); 2 1797 ’e növény magjából és besűrített mustból stb. készített ételízesítő | Tafelsenf’ # (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) mostert, musthart ’mustár ‹mint ételízesítő›’, (N.) mostert ’ua.’; fr. moutarde ’mustár ‹növény, fűszer›’, (ófr.) mostarde ’mustár ‹mint ételízesítő›’; ol.  (bol.) mustarda ’mustár ‹növény, fűszer›’, (rom.) mustèrda ’ua.’, (vel.) mostarda ’ua.’; szbhv. mustarda ’feketemustár’; le. musztarda ’mustár’; stb. A franciából terjedt el [< fr.  (ófr.) most, must ’must’].  ⇒⌂  Átadó nyelvként főleg a francia és az olasz jöhet szóba.  ⌂  A szóvégi d, ill. da korai megszűnése egy magyar fejlődésre enged következtetni, ahol ezt a végződést kicsinyítő képzőnek tartották; vö. →medve, →jegenye stb. A 2. jelentés azonban sokkal korábbi lehet, mint első adatolása.

☞ MNy. 10: 401; Bárczi: FrJsz. 17; TESz.; EWUng.→ moszt