must A: 1395 e. muſt (BesztSzj. 818.) J: 1 1395 k. ’kisajtolt szőlőlé | Most’ # (↑); 2 1405 k. ’nektárféle édes ital | nektarartiges süßes Getränk’ (SchlSzj. 1497.)
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) most, (baj.-osztr.) mošt; fr. (ófr.) most, must; ol. (lomb.) mū́št, (rom.) múšt; szbhv. mošt; szln. mošt stb.: ’must’. Vö. még lat. mustum ’ua.’ [eredetéhez vö. →moszt]. ⇒⌂ A magyarba német és olasz, esetleg ófrancia közvetítéssel került. ⌂ A 2. jelentés metafora.
☞ MNy. 27: 122, 36: 234; TESz.; EWUng.→ moszt