mukkan A: 1780 mukkantam (NSz.); 1784 makkanni (Baróti Szabó: KisdedSz. 57) J: ’szóra nyitja a száját | (sich) mucken, (sich) mucksen’ #
mukk A: 1803 mukkot (NSz.); 1808 Muk (Sándor I.: Toldalék) J: [többnyire az egy ~ot se(m) szól szókapcsolatban] ’mukkanás, egy szó, egy hang | Mucks’ #
Valószínűleg a szócsalád alapja, a mukkan onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →makog, →mókus tövével függ össze. A szóvég mozzanatos képző. A szó belseji u-s alak térhódításához a ném. mucken ’egy félig elfojtott hangot ad ki; morog’ szó is hozzájárulhatott.
A mukk elvonás. | ⌂ Valószínűleg a mukkan-ból keletkezett elvonással.