mosolyog [1] A: 1416 Mosolgo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1508 meg mosoľgia (DöbrK. 16); 1508 mosoľogvala (NádK. 327); 1787 mósojogva [sz.] (NSz.) J: ’csukott v. félig nyílt száját (derűs) érzelem kifejezésére egy kissé széthúzza | lächeln’ #

mosolyul † A: 1456 k. muſulula (SermDom. 2: 446); 1510 mosoluluan (MargL. 25); 1531 mosolywlwan [sz.] (ÉrsK. 389) J: ’(el)mosolyodik | zu lächeln anfangen’

mosolyodik A: 1519 moſolodeek [▽] (CornK. 320); 1519 k. mosolioduan [sz.] (DebrK. 179); 1787 mosojodással [sz.] (NSz.) J: [többnyire el~ ik-vel] ’mosolyogni kezd | zu lächeln anfangen’ #

mosoly A: 1763 Mosoly [?✐] (Szily: NyÚSz.) J: ’derűs érzelemnek, vidámságnak hangtalan kifejeződése, ill. tükröződése az arcvonásokon (különösen a száj és a szem körül) | Lächeln’ #

A szócsalád alapjai, az igék bizonytalan eredetűek, esetleg örökségek, ugor kori tövek, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) mås-, (P.) mus- ’mosolyog’ [ugor *mućɜ- ~ *muśɜ-: ’ua.’].  ⌂  A magyarázat csak az egyik szó belseji *ć ~ *ś alternánsánál érvényes az ugor korból; ebben az esetben a magyar szó egy *ć (vö. →hős, →les stb.), a vogul egy *ś hangból származik. Szintén lehetséges lenne, hogy az összehasonlított szavak egymástól függetlenek, esetleg onomatopoetikus eredetű nyelvi képződmények. A szó belseji ly egy -l (< -ly) gyakorító képzőnek tűnik. A szóvégek különféle igeképzők.

A mosoly elvonás. |  ⌂  Az igékből lett elvonva.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ bazsalyog, somolyogUN UEW. № 1811