morzsa A: 1327 ? Morsaa [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 137); 1598 morsa (NySz.); 1763 morzsát (NSz.); 1763 Morza (NSz.); nyj. murzsa (MTsz.) J: 1 1327 ? ’jelentéktelenül kicsiny, kevés valami | etw unbedeutend Kleines’ (↑), 1598 ’ua.’ (↑); 2 1598 ’vminek, főleg kenyérnek, pékárunak, sült tésztának apró törmeléke | Krümchen’ # (↑); 3 1685 ’vminek könnyen morzsálódó része | bröckeliger, krümeliger Teil einer Sache’ (NySz.); 4 1863/ ’panírozóliszt | Paniermehl’ (NSz.) Sz: morzsál 1600 k. morsálj belé (Radvánszky: Szak. 168)

morzsol A: 1372 u./ morʒalekat [sz.] (JókK. 130); 1405 k. mõſalec [sz.] (SchlSzj. 1870.); 1519 ? el morſoltanak [talán egy visszaható morzsollik ige alakja: l-lik] [sz.] (JordK. 306); 1604 Marſolõ [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Trito a.); 1777 morzsollyuk [l-j] (NSz.); 1838 Murzsolni [sz.] (Tsz.) J: 1 1372 k./ ’apró darabokra dörzsöl, mállaszt, széttördel | bröseln, zerbröckeln’ # (↑); 2 1550 e. ’vmely eszközzel apróra tör, zúz | zerstoßen’ (MNy. 57: 357); 3 1578 ’majszol, rág(csál), ropogtat | knabbern’ (Bornemisza: ÖrdKís. 182); 4 1796 ’〈száraz kukoricaszemeket a csőről〉 dörzsöléssel leválaszt | abkörnen’ (Balassa I.: Kukorica 312); 5 1851 ’időt unalommal eltölt | sich langweilend die Zeit zubringen’ (NSz.); 6 1852/ ’mormol | murmeln’ (NSz.) Sz: morzsalék 1372 u./ morʒalekat ’vminek kisebb-nagyobb törmeléke; darabka | Stück, Bröckchen; Krümchen, Krümel’ (JókK. 130) | morzsolódik 1519 el morzolottanak (JordK. 305)

Valószínűleg a szócsalád alapja, a morzsol belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →mar¹ ’szétmorzsol; őröl, tör’ szóból keletkezett gyakorító képzővel. 2 Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő végső soron a →mormol, →morog szócsaládjának tövével lehetett azonos. A szóvég gyakorító képző.

A morzsa származékszó. |  ⌂  A morzsa a morzsol szó morzsalék származékából elvonással jöhetett létre. Azonban nem kizárt, hogy ez a szó a morzsol alapján (vagy esetleg vele párhuzamosan) létrejött főnevesült folyamatos melléknévi igenév -a képzővel (vö. →csusza, →hulla). Az 1., ill. a 4. jelentés metafora, ill. metonímia a 2. jelentés alapján.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A →mar feltehetőleg az alapnyelv onomatopoetikus rétegéhez tartozik, a két jelentés között nincs éles ellentét. A 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján; ez a jelentés sokáig az irodalmi nyelvben is használatos volt. Az elvont 5. jelentés tulajdonképpen az azt megelőző négy jelentésből magyarázható. A 6. jelentés a →mormol hatását tükrözi.

☞ MNy. 59: 159; TESz. morzsalék a., morzsol a.; EWUng.→ császár-, mar¹, mormol, morogUN UEW. № 566