morotva A: 1113 mortua [hn.] (MNL (OL) Dl. 273052); 1181/ Morothwa [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1256 mortua (OklSz.); 1337 Muruthwa [hn.] (OklSz.); 1621 Marotva (Szenczi Molnár: Dict. Difficiles a.) J: 1 1113 ? ’(halas)tó (elzáró berendezéssel) | Teich (mit Sperre)’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2 1499 ’vmely folyó holt ága, medre | toter Arm eines Flusses’ (OklSz.); 3 1588–1589 ’tengeröböl; lagúna | Meeresbucht; Lagune’ (MNy. 75: 509)

Jövevényszó egy szláv szószerkezet alapján. |  ≡  Vö. szbhv.  (N.) mr̀tva vòda ’álló, poshadt víz’; szlk.  (N.) mrtvá voda ’egy folyó lápos holtága’; or.  (N.) мёртвая водá ’állóvíz; stb.’ [a szószerkezet jelzője indoeurópai eredetű; vö. óind mr̥tás ’halott’; lat. mortuus ’holt’; stb.]. Vö. még blg. мъртица ’álló, poshadt víz’; szbhv.  (N.) mr̀tvaja ’egy folyó holtága’ stb.  ⌂  Az 1. és 3. jelentés metafora a 2. jelentés alapján. – A 2. jelentés földrajzi szakszóként él, egyébként elavult és csak helynevekben őrződött meg.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 343; TESz.; NytudÉrt. 92: 75; MNy. 80: 74; EWUng.→ mordály, szaltó, vodka