mormota A: 1793 Marmotta (NSz.); 1794 mármot (NSz.); 1799 marmótát (NSz.); 1881 mormota (NSz.) J: 1 1793 ’Európa havasaiban élő, ürgénél nagyobb, feketésbarna színű, földbe ásott üregben téli álmot alvó rágcsáló állat | Murmeltier (Marmota marmota)’ (NSz.) (↑); 2 1891 ’álomszuszék, hétalvó | Langschläfer’ (NSz.)
Latin (tud.) jövevényszó. | ≡ Lat. (tud.) Arctomys marmota, Marmota marmota ’mormota’ [lat. (k.) mormotana ’mormota’, a < lat. mus montanus vagy mus montis (murem montis [tárgyeset]) ’ua.’, tkp. ’hegyi egér’ szóból ered; vö. még ol. (R.) murmontana ’mormota’]. ≋ Megfelelői: ang. marmot; fr. marmotte; stb.: ’ua.’. ⌂ A mormota alak az olyan onomatopoetikus igék, mint a →mormol, →morog stb. hatására keletkezhetett. A 2. jelentés a mormoták hosszú téli álmával magyarázható. – A (R.) murmiltir ’ua.’ (1731: Nyr. 30: 471), murmutér ’ua.’ (1793: NSz.) a ném. Murmeltier ’ua.’ szóból keletkeztek.
☞ Nyr. 30: 471; TESz.; EWUng.→ mundér