mormol A: 1772 mormol (NSz.); 1812 murmoltak (NSz.); 1836 marmolva [sz.] (NSz.) J: 1 1772 ’morajló hangot ad | brausen’ (↑); 2 1772/ ’zúgolódik, morgolódik | murren 〈Person〉’ (NSz.); 3 1776 ’halkan, egyhangúan dünnyög | brummeln 〈Person〉’ # (NSz.); 4 1787 ’〈állat〉 dörmög, brummog | brummen’ (NSz.)
mormog A: 1788 mormogáſſal [sz.] (Pais-Eml. 591); 1810 murmog (NSz.) J: 1 1788 ? ’halkan, dörmögve beszél, dünnyög | brummeln 〈Person〉’ # (↑), 1790 ’ua.’ (NSz.); 2 1788 ? ’zúgolódik, morgolódik | murren’ (↑), 1810 ’ua.’ (↑); 3 1794 ’morajló hangot ad | brausen’ (NSz.); 4 1817 ’〈állat〉 morog, dörmög | brummen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →morog szócsaládjának tövével azonos. A szóvég gyakorító képző. A szó belseji m vagy mozzanatos képző vagy a hangutánzás egy eleme. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. murmurare ’morog’; ném. murmeln ’morog’; stb.