mony × A: 1138/ Monoudí, Munas [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131–132), de vö. →mogyoró; 1211 Monios [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. mon (SchlSzj. 444.) J: 1 1138/ ? ’here | Hoden’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1380 ’tojás | Ei’ (MNy. 10: 79); 3 [főleg harang~] 1577 ’a harang nyelve | Schwengel der Glocke’ (KolGl.); 4 1728 ’ondó | Sperma’ (OklSz.); 5 1742 ’hímvessző | Penis’ (MNy. 37: 129) Sz: monyos 1138/ [szn.] (↑) | monyók 1686 monyók ’hím, nagy monyú 〈állat〉 | männlich, mit großen Hoden 〈Tier〉’ (OklSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.), (AK.) man ’here’; osztj.  (V.) moṇ ’hímvessző’; cser.  (B.) muno ’tojás; here’; md.  (E.), (M.) mona ’here’; finn muna ’ua.; tojás’; lp.  (norv.) mânne, mǫnne ’(madár)tojás’; – jen. mona ’tojás’; szelk. må̄ne ’hímvessző’; kam. munə̄j, munuj ’tojás’; stb. [uráli *muna ’tojás; here’].  ⌂  A 3. jelentés metafora, a 4., 5. jelentés metonímia.

☞ Szinnyei: NyH.; Collinder: CompGr. 134; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ mogyoró, paponyaUN UEW. № 561