monoton A: 1806 ? Monotomos [sz.] (NSz.); 1835 monotón (MNy. 66: 239); 1842 monoton (NSz.) J: ’egyhangú | monoton’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. monoton; ang. monotone; fr. monotone; stb.: ’monoton’. Vö. még lat. (kés.), (h.) monotonus ’ua.’ [< gör. μονότονος ’ua.’, tkp. ’egyedüli feszültségű’]. A latin nyelvi hatás által vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. A monotomos a latinra (↑) mehet vissza. ∼ Idetartozik: monotónia ’egyhangúság’ (1783: ItK. 88: 343), ez vagy közvetlenül a lat. (k.) monotonia ’ua.’ vagy a ném. Monotonie ’ua.’ szóból jött létre latinosított végződéssel.