monarchia A: 1544/ Monarkhianac (HoffgreffÉn. K1a); 1559 monarchia (Székely I.: Krón. 8a); 1723 Monárchiát (Nyr. 38: 452); 1724 Monarkiát (Nyr. 38: 452) J: ’államforma, amelyben a hatalom élethossziglan s rendszerint örökletesen egy uralkodó személy birtokában van | Monarchie’
monarcha ∆ A: 1578 Monarchánac (MNy. 74: 510); 1651/ Monárchádat (Zrínyi: MM. 1: 9); 1723 monárkák (NySz.) J: ’egyeduralkodó | Monarch’
monarchikus A: 1790 Monarchicus (MNy. 69: 496); 1857/ monarchikus (NSz.) J: ’a monarchián alapuló, azzal kapcsolatos | monarchisch’
monarchista A: 1792 Monarchistáknak (NSz.) J: ’a monarchikus államforma híve, követője | Monarchist’
A szócsalád monarchia, monarcha, monarchikus tagjai latin jövevényszók. | ≡ Lat. monarchia ’egyeduralom’ [< gör. μοναρχία ’ua.’] | lat. monarcha ’egyeduralkodó’ [< gör. μόναρχος ’ua.’; vö. gör. μόνος ’egyedüli, kizárólagos’ + gör. ἄρχειν ’uralkodik, első’] | lat. (e.), (h.) monarchicus ’a monarchiához vagy a monarchához tartozó’ [< gör. μοναρχκός ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Monarchie, Monarch, monarchisch; fr. monarchie, monarque, monarchique; stb.: ’monarchia, egyeduralkodó, monarcha, monarchikus, egyeduralmi’. ⌂ A monarchikus szóvégi s-éhez a magyarban vö. →ámbitus stb.
A monarchista nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. Monarchist; ang. monarchist; fr. monarchiste; stb.: ’monarchista’. Az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a német, esetleg még a francia nyelvből kerülhetett. ⌂ A végződés latinosítás eredménye.