molnár A: 1253 Monar [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 359); 1275 Molnar [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 777); 1530 Molnarnak (MNy. 80: 255); nyj. ménárval (ÚMTsz.) J: 1 1275 ? ’az őrlést végző iparos | Müller’ # (↑), 1530 ’ua.’ (↑); 2 1569 ’malomépítő mester | Mühlenbauer’ (Századok 41: 52) Sz: molnárka 1883 Molnárka ’molnárpoloska | Wasserläufer 〈Zool〉 (Gerris lacustris)’ (MagyLex. 12: 355); 1961 ’brióstésztából készített sütemény | Art Brioche’ (ÉrtSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. mlinar ’molnár’, (N.) ’lisztbogár; a kallómalom tulajdonosa’, (R.) malinar ’molnár’; szlk. mlynár, (K.) minar ’ua.’; ukr.  (N.) млинáр ’ua.’; stb. [< szláv *mъlinъ ’malom’ (vö. eredetéhez vö. →malom) vagy a ném.  (ófn.) mulināri ’molnár’ < lat.  (kés. k.), (k.) molinarius ’ua.’].  ⌂  A 2., 3. jelentés metonímia, ill. metafora.

☞ NéNy. 8: 203; Kniezsa: SzlJsz. 342; NyK. 67: 130; TESz.; EWUng.→ malom