molett A: 1874 molettség [sz.] (FővL. 1874. jún. 24.: 623); 1884 molett (NSz.) J: ’kövérkés, teltkarcsú 〈nő〉 | vollschlank, rundlich 〈Frau〉’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) molet, mollet ’húsos, kövér’, (B.) mollert ’húsos, kerekded ‹nő›’. Végső soron esetleg a lat. mollis ’puha, gyengéd’ szóra megy vissza; vö. még ném. mollig ’puha, kerekded, kövér’, (kor. úfn.) mollicht ’puha, laza’. ≋ Megfelelői: cseh (N.) molet; szlk. (N.) molet, moletný: ’teltkarcsú’.
☞ TESz.; EWUng.→ zománc