molesztál A: 1594 molestal (MNy. 66: 239); 1709 molestálni [sz.] (Pusztai); 1877 molesztálják (NSz.) J: ’zaklat vkit, terhére van | molestieren’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. molestare ’terhel, zaklat, háborgat’ [< lat. molestus ’nehéz, súlyos, megterhelő; nehéz, fáradságos’ < lat. moles ’teher, tömeg’]. ≋ Megfelelői: ném. molestieren; fr. molester; stb.: ’molesztál, zaklat, alkalmatlankodik’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →árestál stb.; az sz-es alakhoz vö. →amnesztia stb.