mokány A: 1678 Mokányok (Nyr. 42: 16); 1792 mokán (NSz.); 1807 Mókánok (NSz.) J: ‹fn› 1 1678 ’havasalföldi román ember | Rumäne aus der Walachei’ (↑); 2 1767 ’durva, faragatlan ember | grober, hartnäckiger Mensch’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 3 1794 ’román hegylakó | rumänischer Bergbewohner’ (Bakos F.: REl. 239); 4 1854 ’hegyi ló, ökör | Gebirgsochse, -pferd’ (NSz.) | ‹mn› 1 1792 ’makacs, nyakas | eigensinnig, hartnäckig’ (↑); 2 1808 ’durva, faragatlan 〈ember〉 | ungehobelt; Mensch’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1884 ’havasi, hegyi 〈ökör, ló〉 | Gebirgs- 〈Ochse, Pferd〉’ (NSz.); 4 1936 ’erős, határozott | stramm, forsch’ (Bakos F.: REl. 239)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. mocan ’hegylakó, hegyi pásztor; faragatlan, durva fickó; alpesi állat; faragatlan’ [< rom. moacă ’fajankó, faragatlan tuskó’].  ⌂  A melléknévi jelentések jelzői funkcióban főleg a magyarban keletkeztek.  ∼  A Mokan [szn.] (1525: OklSz.) román névadáson alapulhat.

☞ TESz.; EWUng.