mogyoró A: 1055 monarau bukurea, munorau kereku (TA.); 1156 mogorod [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1193 momnerov kerek (MNL (OL) Dl. 27); 1212/ Monorosheg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1234/ munurous potok [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 150); 1255 monyerobwkur (OklSz.); 1320 monyorusberek [sz.] [hn.] (OklSz.); 1367 Maniaroubukur (OklSz.); 1395 k. moniora hagma (BesztSzj. 412.) J: 1 1055 ’egy fajta csonthéjas gyümölcsöt termő bokor, fa | Haselstrauch’ (↑); 2 1055 ’egy fajta csonthéjas gyümölcs | Haselnuß’ # (↑); 3 1405 k. ? ’bogyószerű növényi rész, tárgy stb. | beerenförmiger Pflanzenteil, Gegenstand usw.’ (SchlSzj. 933.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Mágma a.); 4 [földi~ is] 1794 ’krumpli | Kartoffel’ (NSz.); 5 1911 ’földimogyoró | Erdnuß’ # (RévaiLex. Arachis a.) Sz: mogyorós 1212/ [hn.] (↑)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →mony ’tojás’. A végződés -ó kicsinyítő képző. A szó belseji r egy névszóképző, esetleg szintén kicsinyítő funkcióval. Az ny > gy affrikálódáshoz vö. →megy¹. A megnevezés a tojás és a mogyoró alaki hasonlóságán alapulhat.

☞ Bárczi: TihAl. 29; MNy. 58: 29; TESz.; EWUng.→ monyUN UEW. № 561