mocsolya × A: 1138/ Machala [hn.]; Maſala [hn.] (MNy. 32: 205); 1156 Mosula [hn.] (MonStrig. 1: 107); 1229 Muchula [hn.] (OklSz.); 1260 Mochola [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 507); 1617 Mocholiast [sz.] [hn.] (OklSz.); 1673 mocsolyákban (NySz.); nyj. mocsila, mocsójja (MTsz.) J: ’pocsolya; len- v. kenderáztató | Pfütze; Röste’
Déli szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. močilo ’len-, kenderáztató’; szln. (N.) močilọ ’ua.; áztat; pocsolya, tócsa stb.’; szlk. močidlo ’len-, kenderáztató; ingoványos, lápos hely’, (Köz.) močilo ’ua.’, (K.) močialo ’len-, kenderáztató’ [< szláv *moč- ’áztat ‹kendert, lent›’]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. ⊚ A Dunántúlon és a palócságban él.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 341; TESz.; EWUng.→ mocsár