moccan A: 1519 mocʒcʒanný [sz.] (JordK. 310); 1551 motzan (NySz.); 1566 mottzon vala (NySz.); 1577 morczany [sz.] (KolGl.); 1777 matszanni [sz.] (NSz.); 1808 Mutszanni [sz.] (NSz.); 1831 motszanik [□] (NSz.); 1834 Mozzan (Kassai: Gyökerésző 3: 382) J: 1 1519 ? ’morog, fellázad | murren, aufbegehren’ (↑), 1551 ’ua.’ (↑); 2 1519 ? ’mozdul | sich rühren’ (↑), 1568 ’ua.’ (NySz.)
mocorog [1] A: 1838 Moczorog (Tsz.); 1867 moczorgás [sz.] (CzF.) J: 1 1838 ’dadog | stottern, stammeln’ (↑); 2 1857 ’nyöszörög | wimmern’ (MNyszet. 2: 414); 3 1867 ’izegmozog | herumwetzen’ # (↑)
Fiktív tőből keletkezett származékszók. | ⌂ A tő a →mozog szócsaládjának tövével függ össze. A végződések -n mozzanatos képző, -rog gyakorító képző. A moccan szó belseji cc-je kettőzéssel, zöngétlenedéssel, hasonulással, ill. affrikálódással keletkezett az eredeti szó belseji z-ből. A szó belseji rc a szó belseji cc > rc elhasonulás eredménye. A moccan 1. jelentése a →morog hatására keletkezett.