mirha A: 1416 u./¹ miꝛꝛaual (BécsiK. 31); 1548 Mirrhat (SzZsolt. 44b); 1551 Mirha (TESz. mirha a.) J: 1 1416 u./¹ ’füstölő, gyógy- és illatosító szerként használatos, balzsamos illatú gumigyanta | Myrrhe’ (↑); 2 [ ~fű, ~virág is] 1742 ’〈különféle illatos növények neveként〉 | 〈als Name versch. Pflanzen mit würzigem Duft〉’ (NSz. kerti mirhafű a.) Sz: mirhál 1416 u./¹ miꝛꝛalt [sz.] ’mirhával fűszerez/illatosít | mit Myrrhe würzen’ (MünchK. 52vb)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. myrrha, murrha ’mirha’ [< gör. μύρρα, μύῤῥα ’ua.’]. Forrása egy sémi nyelv; vö. akkád murru; arámi mōrā; héber mōr: ’egy akáchoz hasonló fa gyantája; mirha’. ≋ Megfelelői: ném. Myrrhe; fr. myrrhe; stb.: ’mirha’. A bibliafordításokból vált elterjedtté.
☞ TESz.; EWUng.→ mirtusz