miniszter A: 1372 u./ miniſtereket (JókK. 116); 1529 e. ministwre (VirgK. 36); 1780 k./ Minisztert (NSz.); nyj. ministërëk (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’felszentelt szerzetbeli elöljáró | geistlicher Ordensvorstand’ (↑); 2 1587 ’tisztviselő | Beamter’ (MNy. 62: 234); 3 1692 ’vmely minisztérium vezetője, a kormány tagja | Minister 〈Regierungsmitglied〉’ # (Nyr. 46: 152); 4 1751 ’ministráns | Ministrant’ (EWUng.)
minisztérium A: 1606 ministeriumnak (MNy. 89: 127); 1788 Ministeriom (NSz.); 1790 Minisztériumja (NSz.) J: 1 1606 ’protestáns lelkészek testülete | Körperschaft der protestantischen Priester’ (↑); 2 1697/ ? ’az állami élet vmely ágát irányító központi hatóság | Ministerium’ # (MNy. 79: 246), 1808/ ’ua.’ (NSz.)
miniszteriális A: 1730 miniszterialis (MNy. 79: 246); 1796 ministerialis (NSz.); 1861 miniszteriális (NSz.) J: 1 1730 ’hivatali; szolgálati | amtlich; dienstlich’ (↑); 2 1861 ’minisztériumi | ministerial’ (↑)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. minister ’szolga, segédmunkás’, (h.) ’vezető, irányító, különböző intézetek igazgatója; evangélikus lelkipásztor, prédikátor’ [< lat. minor ’kisebb, kevesebb’] | lat. ministerium ’hivatal, szolgálat’ | lat. (k.), (h.) ministerialis ’minisztériumi, miniszteri; szolgálati, hivatalos’. ⇒⌂ Megfelelői: ném. Minister, Ministerium, ministerial ’miniszter’, ’minisztériumi’; fr. ministre, ministère, ministériel ’ua.; szolgálat, hivatal; követ’, ’ua.; szolgálat, hivatal’. Az államhatalommal összefüggő jelentések a franciában keletkezetek. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-sel való kiejtéséhez vö. →árestál stb.; az sz-es alakhoz vö. →amnesztia stb. A miniszteriális szóvégi s-éhez vö. →brutális stb.
☞ TESz.; EWUng.→ adminisztrátor, ex-, mester, ministrál, mínusz