ministrál A: 1699 ministrált (Nyr. 46: 152); 1892 minisztrál (Kovács Gy.: LatEl. 62); nyj. mënyistrál (ÚMTsz.) J: 1 1699 ’szolgál | dienen’ (↑); 2 1796 ’〈szertartások végzésekor, különösen misézéskor〉 a papnak segédkezik | ministrieren’ (NSz.)

ministráns A: 1793 ministráns Iffjatkával (MHírm. 1793. júl. 4.: 15); 1858/ ministránsok (NSz.); 1865 minisztránság [s-s] [sz.] (NSz.) J: ‹mn› 1793 ’ministráló 〈személy〉 | ministrierend 〈Person〉’ (↑) | ‹fn› 1858/ ’ministráló személy | Ministrant’ (↑)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. ministrare ’szolgál, ténykedik’, (e.) ministrare (ad missam) ’ministrál ‹a misén›’ [< lat. minister ’segéd, szolga’; az eredetéhez vö. →miniszter] | lat.  (e.) ministrans (missae) ’ministráló’.  ≋  Megfelelői: ném. ministrieren, Ministrant; cseh ministrovati, ministrant stb.: ’ministrál, ministráns’.  ⌂  A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →instrukció, →evidens stb.; a szó belseji sz-t tartalmazó változathoz vö. →amnesztia stb.

☞ TESz.; EWUng.→ miniszter