mind A: 12. sz. vége/ mend (HB.); 1372 u./ mÿnd (JókK. 152); 1416 u./² mèndèno̗nnèn [r.] (MünchK. 78va); 1462 k. menzenth (MNy. 14: 137); 1481 e. min (MNy. 85: 6); 1512 k. mo̗ndo̗no̗knek [r.] (WeszprK. 69); 1533 Munden [r.] (Murm. 837.); 1559 mid (Székely I.: Krón. 1b) J: ‹nm› 1 12. sz. vége/ ’összes valamennyi | alle(s)’ # (↑); 2 12. sz. vége/ ’egész | ganz’ # (HB.); 3 1481 e. ’mindegyik | (ein) jeder’ # (↑) | ‹hsz› 1 12. sz. vége/ ’mindnyájan, vmennyien együtt, egytől-egyig | alle zusammen’ # (HB.); 2 1372 u./ ’egyaránt, egyformán | gleicherweise, ebenso’ (↑); 3 1416 u./¹ ’egészen; teljesen | ganz, völlig’ (BécsiK. 274); 4 1552 ’mindig, egyre | immer’ (Heltai: Dial. B5a) | ‹ksz› [mind ... mind] 1470 ’is ... is | sowohl ... als auch’ (SermDom. 2: 718) Sz: mindenes 1352 Mendenesfoka [hn.] (OklSz.); 1395 k. mendenes ’mindent tartalmazó | alles enthaltend’ (BesztSzj. 507.); 1624 ’minden ügyet intéző személy | Faktotum’ (NySz.) | mindenség 1611 Mindenſég ’a dolgok összessége | Gesamtheit der Dinge’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1892 ’világmindenség | Weltall’ (NSz.) R: minden 13. sz. eleje/ mendun ‹nm› ’összes, valamennyi | alle’ (KTSz.); 1372 u./ ‹fn› ’mindenki | jede Person’ (JókK. 99); 1372 u./ ’több dolog, a dolgok összessége | jedes Ding’ (JókK. 1) | mindenestül 1372 u./ mendeneſtewl (JókK. 2) | mindenik 1372 u./ mendenykyt (JókK. 82) | mindenkor 1372 u./ mendenkor (JókK. 3) | mindenütt 1372 u./ mendenewt (JókK. 31) | mindenünnen 1416 u./² mèndèno̗nnèn (MünchK. 78va) | mindenüvé 1566 mindenuͤue (Heltai: Fab. 70)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →mi² lehetett. A szó belseji n vagy névmásképző (vö. azon (→az¹), ezen (→ez¹)) vagy módhatározórag (vö. →mené, →mennyi stb.). A -d végződés feltehetőleg denominális névszóképző; vö. harmad (→három), →másod stb. Eredetileg általános névmás lehetett; határozói szerepben vált határozószóvá. A kötőszói funkció a határozói 2. jelentésből keletkezhetett.  ⌂  A minden megszilárdult ragos alakulata bizonyosan -n módhatározóraggal keletkezett; azonban nem teljesen kizárt, hogy ez az -n elem tulajdonképpen egy névmásképző.

☞ MNy. 39: 316, 51: 40, 53: 138; TESz.; EWUng.→ egyszersmind, -féle, mentől, mi², mind-, mindenható, mindig, mindszent, -nemű, tök-UN UEW. № 581