mihaszna A: 1783 mi haszna (NSz.); 1789/ mihasznát (NSz.) J: 1 1783 ’hiábavaló, haszontalan dolog | nutzloses, unnütziges Ding’ (↑); 2 [csak jelzői értékben] 1789/ ’semmirekellő, haszontalan ember | Nichtsnutz, Taugenichts’ (NSz.)
Egy mondat főnevesülésével keletkezett szóösszetétel. | ⌂ A mi haszna ’mi az előnye?’ →mi² ’milyen?; melyik?’ és →haszon (egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjellel) szavakból; vö. pl. mi haszna addig megkeresztelni? ’mi haszna annyi időre megkeresztelni?’ (1719: NSz.). A kérdőmondat, mint ahogy az összetétel is belőle, tulajdonképpen tagadást fejez ki, ’felesleges, hiábavaló’ értelemben. Az alaktanhoz vö. →légyott, →mitugrász stb.