mező [6] A: 1055 adbagat mezee (TA.); 1152 Mezeusumlu [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 28); 1240 Mezeed [sz.] [hn.] (PRT. 8: 288); 1405 k. meʒe, meʒw (SchlSzj. 983., 691.); 1416 u./¹ mèzo̗ (BécsiK. 250); 1529 e. mezzw (VirgK. 32); 1559 meʃʒoͤn (Székely I.: Krón. 217b); nyj. mezdüő (ÚMTsz.) J: 1 1055 ? ’szabad tér, sík terület; szántóföld | Feld; Acker’ # (↑), 1152 ’ua.’ (↑); 2 1055 ? ’legelő, rét, fű; zöld vetés | Weide, Wiese, Gras; grüne Saat’ (↑), 1440 ’ua.’ (OklSzPótl.); 3 1395 k. ’falusi birtok; paraszti majorság | Landgut; Bauerngut’ (BesztSzj. 199.); 4 1749 ’címermező | Wappenfeld’ (NSz.); 5 1754 ’működési, cselekvési alkalom, hely | Feld, Gebiet 〈einer Tätigkeit〉’ (NSz.) Sz: mezős 1416 u./¹ amèzo̗ſo̗n (BécsiK. 21) | mezei 1519 mezey (JordK. 59) | mezőség 1515 u. Mezwsegh [hn.] (TelLev. 2: 346)

Szófajváltással keletkezett egy ugor eredetű tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel. A tőhöz vö. vog.  (T.) mäš-, (AK.), (P.) mǟš- ’ruház’, (Szo.) mas- ’felvesz, felruház’ [ugor *mećɜ- vagy *meśɜ-: ’felvesz egy ruhát’]. A szó belsejének kialakulásához vö. →ázik, →laza stb. Az eredeti jelentése ’(fűvel) fedett, (fűvel) benőtt ‹föld›’ lehetett. A főnévi jelentés egyrészt egy területet jelöl, amely növénytakarót szokott ölteni, másrészt magát a növényzetet jelenti azon a földön.

☞ NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; Bárczi: TihAl. 46; TESz.; MSzFE. meztelen a.; EWUng.→ mező-¹, mező-², mezőny, meztelenUN UEW. № 1807