metropolita A: 1792 metropolita (Farkas: GLEl.) J: ’missziós központként kiemelkedő város püspöke 〈az ortodox egyházban〉; olyan katolikus püspök, érsek, akinek a joghatósága egyházmegyéjén túl terjed | Metropolit’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (e.), (h.) metropolita ’érsek; a főváros püspöke’ [< gör. μητϱοπολίτης ’a főváros polgára, püspök ugyanott’]. ≋ Megfelelői: ném. Metropolit; fr. métropolite; stb.: ’érsek, metropolita’. ∼ Korábbi külön átvétel a németből: metropolit ’érsek, metropolita’ (1614: MNy. 89: 127).
☞ TESz.; EWUng.→ metropolisz