met † A: 1211 Meteu [sz.] [szn.] (PRT. 10: 512); 1405 k. zele metw [sz.] (SchlSzj. 1482.); 1416 u./¹ mètec ki; èlmėtēni [sz.] (BécsiK. 311, 86); 1416 u./² mèggu̇c meǵ [d-j] (MünchK. 106ra); 1495 Pozthomethew [sz.] [szn.] (Neumann: Registrum 1740.); 1519 el metteny [sz.] (CornK. 265) J: 1 1211 ? ’vés; kifarag | gravieren; ausschnitzen’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 254); 2 1405 k. ’〈növényi ágat, hajtást〉 visszavág, lenyes | ab-, zurückschneiden 〈einen Ast, Trieb〉’ (↑); 3 1416/¹ ’(el)vág, metél | schneiden’ (BécsiK. 40) Sz: mető 1211 [szn.] (↑); 1405 k. ’fát stb. metsző személy | Beschneider 〈von Bäumen usw.〉’ (↑)

metsz A: 1211 ? Mecheu [metsz □] [sz.] [szn.] (PRT. 10: 514); 1416 u./¹ èlmèćći [mètsz □] (BécsiK. 25); 1521 metueek altal (ApMélt. 21); 1550 k. mecczeni [metsz □] [sz.] (KolGl.) J: 1 [főleg igekötővel] 1416 u./¹ ’(egy mozdulattal) bevág, elvág, levág; egy vágással véget vet vminek, megöl vkit | (zer)schneiden; abhauen, vernichten’ # (↑); 2 1456 k. ’〈növényi ágat, hajtást〉 visszavág, lenyes | ab-, zurückschneiden 〈einen Ast, Trieb〉’ # (SermDom. 1: 326); 3 [főleg igekötővel] 1544 ’kivés; kifarag | gravieren; ausschnitzen’ # (OklSz.); 4 1608 ’apróra vagdal | zerschneiden’ (OklSz. káposztametsző-gyalu a.); 5 1784 ? ’éles fájdalmat okoz | schneidend weh tun’ (NSz.), 1796 ’ua.’ (NSz.); 6 1821 ’〈vonal, út, irány〉 keresztez vmit, találkozik vmivel | sich kreuzen’ # (NSz.) Sz: metsző 1211 ? [szn.] (↑); 1562 ’levágni való 〈állat〉 | zu schlachtend, Schlacht-’ (NySz.); 1585 ’olyan 〈eszköz〉, amivel metszenek | zum (Beschneiden gebraucht, Schneid-’ (Cal. 406); 1585 ’kőfaragó | Steinmetz’ (Cal. 147); 1827 ? ’erősen sértő 〈gúny〉 | schneidend 〈Spott〉’ (NSz.); 1832 ’ua.’ (NSz.) | metszés 1552 iuh metszés (NySz.) | metszet 1784 metſzet ’vágással keletkezett szelet; vágásfelület | Schnitte, Abschnitt; Schnittfläche’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 71); 1822 ’faragás; rézbe, fába vésett rajz, rajzlevonat | Schnitzerei; Schnitt 〈graphische Kunst〉’ (NSz.)

metél A: 1395 k. metelt [sz.] (BesztSzj. 596.); 1416 u./¹ mègmètèlė (BécsiK. 42); 1416 u./² mètelnᶜ (MünchK. 26va); 1560 k. metelytetoth [sz.] (GyöngySzt. 4254.) J: 1 1395 k. ’sávolyosan mintáz 〈szövetet〉 | gestreift broschieren’ (↑); 2 1405 k. ’vág, vagdal; széthasogat, szétszaggat | schneiden, schnitzeln; zerspalten, zerreißen’ (SchlSzj. 1256.); 3 1519 ’vés; kifarag | gravieren; ausschnitzen’ (JordK. 77); 4 1587 ’kicakkoz | auszacken’ (NySz.) Sz: metélt 1395 k. ‹bef mn-i igenév› (↑); 1664 e. ’keskeny csíkokra vágott gyúrt tészta | Bandnudeln’ (MNy. 89: 127) | metélő 1405 k. ’olyan személy, aki metél | Schnitzler, Schneidender’ (SchlSzj. 1256.); 1533 ’olyan eszköz, amellyel v. amelyen metélnek | Werkzeug zum zerschneiden od. schnitzeln’ (Murm. 1817.); 1533 ? ’metélni való 〈növény〉 | zu zerschneidend, Schnitt- 〈Gewächs〉’ (Murm. 1410.); 1590 ’ua.’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 25); 1544 ’vágó; vágáshoz használt | schneidend; zum Schneiden gebraucht’ (OklSz. bélesmetélő karika a.) | metélés 1416 u./¹ mètèleſeckèl (BécsiK. 225)

A szócsalád alapja, a met ismeretlen eredetű. |  ⌂  A metsz szó -sz gyakorító képzővel keletkezett; vö. →alszik, →tesz stb. A metél -él gyakorító képzővel jött létre; vö. menyél (→menyül). A mesd, messe stb. toldalékolt alakok ma a metsz szóban élnek a met ragozott alakjának megfelelő maradványaiként. Az 1521-ből adatolt metsz változat a [2/2]-es tőtípus hatását mutatja.

☞ TESz. metél a.; EWUng.→ császár-