mester A: 1181/ Mesteri [sz.] [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1233 Mestur [hn.] (OklSz.); 1256 Mestyr [hn.] (OklSz.); 1372 u. meſtert (JókK. 77); 1416 u./¹ mèſtėꝛėt (BécsiK. 12); 1495 e. meſto̗r (GuaryK. 4) J: 1 1181/ ? ’elöljáró, igazgató, felettes | Vorsteher, Vorgesetzter’ (↑), 1416 e./¹ ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1372 u./ ’vmely területen vezető, tanító személyiség, mintakép | Führer, Vorbild, Lehrmeister 〈Religion〉’ # (↑); 3 [jelzői értékben is] 1456 k. ’tapasztalt, (ki)tanult személy; ügyes, ravasz ember | erfahrene, ausgelernte Person; geschickte, schlaue Person’ (SermDom. 2: 428); 4 1456 k. ’önálló iparűzésre jogosult személy | Handwerksmeister’ # (SermDom. 2: 428); 5 1490 ’az, aki vmely területen nevezeteset alkot, művész | großer Könner, Künstler’ # (MNy. 62: 81); 6 1527 ’tanító, iskolamester | Lehrer, Schulmeister’ (Heyden: Puerilium 20); 7 1589 ’hóhér | Henker’ (Úriszék 222); 8 1612 ’peres ügyben, jogvitában eljáró hivatalnok | in Rechtssachen vorgehender Beamter’ (MNy. 69: 111) Sz: mesterség 1416 u./¹ meſterſegevknek [sz.] ’(mesteri) tudás | Kunst’ (DomK. 291); 1785 ’kézműipar, kisipar | Handwerk’ (NSz.); 1787 ’mesterkedés, fondorlat, ármánykodás | Machenschaft’ (NSz.) | mesterséges 1416 u./¹ mèſteꝛſeǵes ’művészi | künstlerisch’ (BécsiK. 23); 1781 ’hamis, nem valódi, nem igazi, nem eredeti | unecht, künstlich’ (TESz.) | mesterkedik 1532 mesto̗rko̗dnie [sz.] (TihK. 295) | mesterkélt 1806 mesterkélt erö́ltetés (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (mant.) méster, (bol.) mêster: ’mester’. Az olaszban két különböző etimonú szó keveredett; vö. ol.  (É.), (R.) mastro, maistro, maestro, (vel.) mestro, (v.-ven.) mèstro ’tanár, mester; iparosmester; vezető, irányító; mesteri, remek, ügyes, rátermett’ [< lat. magister ’tanár, vezető, elöljáró’], ill. az ol.  (É.), (R.) mestiero, mestiere, mestero, mestier ’kézműves szakma, mesterség; szakma, hivatás, foglalkozás; szakmai tudás; professzionista, (tanult) iparos’ [lat. ministerium ’szolgálat, munka(idő)’].  ⌂  Valószínűleg a Bolognában tanuló magyar diákok révén jutott el Magyarországra. A 3. jelentéshez vö. az olasz szó (↑) melléknévi jelentését; a 7. jelentéshez vö. ném. der rote Meister ’hóhér’.  ⌂⇒  A magyarból: rom. meșter ’mesterember, kézműves; mester vmiben; kimagasló, kiemelkedő’; szlk. mešter ’mester’; szbhv. mešter ’mester, elöljáró; hóhér’.

☞ MNy. 10: 398; Kniezsa: SzlJsz. 888; TESz.; Hadrovics: UElSk. 362; MNy. 83: 415; EWUng.→ ezermester, fekete-, gyepmester, hopmester¹, hopmester², magisztrátus, miniszter, őr-