mert A: 13. sz. eleje/ mert (ÓMS.); 1372 u./ mer, Mÿert (JókK. 66, 56); 1547 mört [✐] (RMNy. 3/2: 6); 1548 myrt (LevT. 1: 52); 1854 met (NSz.); 1863 mê, mett (Kriza [szerk.] Vadr. 509); nyj. mér, mëtt (MTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’mivel; ugyanis | weil; denn’ # (↑); 2 1372 u./ ’hogy | daß’ (JókK. 29); 3 1598 ’különben | sonst’ (Simonyi: Kötőszók 3: 238); 4 1882/ ’hanem | sondern’ (NSz.)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A meret szóból keletkezett, amely a miért (→mi²) régi változata, szóösszerántással jött létre hangsúlytalan mondattani pozícióban. A tartalmilag egymásra utaló összetett mondatokban kérdőszóból kötőszóvá vált. Kötőszóként főleg okhatározói mellékmondatokban használatos (vö. 1. jelentés). A 2. jelentés jelentéskölcsönzés a lat. quia ’mert, mivel; hogy’ szóból. A 3. jelentés a mert különben ’máskülönben’  (1532: TihK. 113) szószerkezetben keletkezett. – A 13. sz. közepén felbukkant merth adat ’miért?’ vagy ’mert’ jelentésű lehetett – a jelentés bizonytalan – ez akár a miért adata is lehet.

☞ MNy. 57: 439; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 349; EWUng.→ mi²UN UEW. № 581