merkőce × A: 18. sz. Merkőcze (Nyr. 2: 227); 1827/ merkicze (NSz.) J: ’sárgarépa, murok | Möhre’
Szerbhorvát és szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. (N.) mrkvica; szln. mrkvica: ’murok, sárgarépa’ [vö. [< szbhv. mrkva, ill. szln. mrkva: ’ua.’]. Vö. még szlk. (N.) mrkvica; ukr. (N.) мóрквíця; stb.: ’ua.’. ⌂ A származtatás mellett szól, hogy a szó a Dél-Dunántúlon él. A merkőce alak hangrendi kiegyenlítődéssel, a mássalhangzótorlódás feloldásával, magánhangzó-kieséssel és vokalizálódással keletkezett. – A (R.) merkác ’ua.’ (1583: Gombocz E.: BotTört. 129) ugyanerre az etimonra megy vissza; ez a szbhv. mrkvac ’ua.’ szóból jött létre.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 337; TESz.; EWUng.→ murok