merevedik A: 1527 meg merewoͤdeek [▽] (ÉrdyK. 260); 1560 meg mereuedet (MNy. 13: 255); 1805 Merevëdik (NSz.) J: 1 1527 ’dermed; hajlékonyságát, rugalmasságát elveszti, merevvé válik | vor Kälte erstarren; starr werden’ # (↑); 2 1788–1789 ’fölmered; fölmeredve áll | emporstarren; ragen’ (NSz.); 3 [vmivé ~ik] 1827/ ’új alakba rögződve vmivé válik | zu etw erstarren’ (NSz.)

merevül A: 1533 Meg mereuoͤl (Murm. 933.); 1835 megmerevűl (Tzs. Erstarren a.) J: ’merevedik | erstarren’

merevény † A: 1651/ Merevényen (Zrínyi: MM. 2: 19); 1784 merevenyiteni [sz.] (NSz.); 1780 e./ Merevenen (NySz.) J: ’merev | starr’

merevít A: 1664 merevít [?✐] (MNy. 6: 164, az adat nincs közölve!); 1700 megmerevítette (NySz.) J: ’merevvé tesz; dermeszt | versteifen; erstarren machen 〈Kälte〉’

A szócsalád igéi származékszavak. |  ⌂  A merev- szóból (amely a →merő tőváltozata) keletkezett -edik, -ül visszaható igeképzővel, ill. -ít műveltető képzővel.

A merevény ragszilárdulás. |  ⌂  A merevény tulajdonképpen egy megszilárdult ragos alakulat, ugyanabból a tőváltozatból keletkezett -n (> -ny) módhatározóraggal; a végződést tévesen -vén határozói igenévképzőnek fogták fel. Jelzős szószerkezetben vált melléknévvé; a →merev elterjedése következtében a merevény kiszorult.

☞ MNy. 15: 148; TESz.; EWUng.→ merev, merőUN UEW. № 1810