meredek A: 1436 Meredekhegh [hn.] (OklSz.); 1538 meredek (Pesti: Nomenclatura Q4); 1585 Meredoͤk (Cal. 14); 1808 meredékségei [sz.] (NSz.); nyj. meredék (Nyr. 6: 374) J: ‹mn› 1 1436 ’lejtős | abschüssig, steil’ (↑); 2 1972 ’kockázatos, kétes, kérdéses | riskant, bedenklich’ (ÉKsz.) | ‹fn› 1 1538 ’(el)törés, szakadás | Bruch’ (↑); 2 1541 ’hegyoldal, ereszkedő, rézsű | Abhang’ (Sylvester: ÚT. 1: 86) | ‹hsz› 1595 ’hanyatt-homlok | Hals über Kopf’ (Ver. 80.) – De vö. 1416 u./² fo̗mèꝛèdec ’ua.’ (MünchK. 58va)

Származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a →mered szóból keletkezett -k névszóképzővel. A határozószói jelentéshez vö. →hagyatt-homlok. – A főmeredek  (↑) összetétel tükörfordítás szerbhorvát mintára; vö. szbhv. strmoglav ’fejjel meredeken lefelé’, tkp. ’meredek fej’ [< szbhv. strmo ’lejtő, hegyoldal; meredek, lejtős’ + glava ’fej’]. A magyarban a fő ’fej’ (→fej²) + meredek ’lejtő, hegyoldal szóból származik’.

☞ TESz. mered a.; Nyr. 97: 261; EWUng.→ mered