mered A: 1508 fel ... meredtek (DöbrK. 210), de vö. →meredek; nyj. mergyed (OrmSz.) J: 1 1508 ’〈szem〉 kidülledve egy pontra szegeződik; 〈személy〉 szemét meresztve bámul | glotzen; die Augen aufreißen’ (↑); 2 1577 k. ’feszessé, keménnyé, merevvé válik; mereven áll | erstarren; starr sein, ragen’ (OrvK. 300) Sz: meredt 1577 k. el meredeͦt (OrvK. 40) | meredez 1611 Meredezni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.)

mereszt A: 1578 rea méreztem (Bornemisza: ÖrdKís. 127); 1585 mereztem (Cal. 1036); nyj. mergyeszt (OrmSz.) J: 1 1578 ’〈szemét〉 csodálkozva, figyelve ráirányítja, rászegezi vmire, vkire | die Augen aufreißen; etw starr anblicken’ # (↑); 2 1585 ’feszesen, mereven kinyújt, felnyújt | starr ausstrecken, aufwärts strecken’ (↑); 3 1808 ? ’megmerevít; dermeszt | versteifen; erstarren machen’ (Sándor I.: Toldalék Mereſztés a.), 1825 ’ua.’ (NSz.)

mereszkedik × A: 1750 k. mereszkedik [▽] (ItK. 12: 217); nyj. mergyeszkedik (OrmSz.) J: 1 1750 k. ’vmire, vkire nehezkedik | sich aufstemmen’ (↑); 2 1792 ’nyújtózkodik, ágaskodik; meredezik | sich bäumen; emporragen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1792 ’〈szem〉 mereven egy pontra szegeződik; 〈személy〉 bámészkodik | glotzen; gaffen’ (NSz.)

mereget A: 1756 meregette (NSz.); nyj. mergyeget (OrmSz.); merjöget (MTsz.) J: ’szemét, meresztgeti; 〈tagjait〉 mozdítja, nyújtogatja | die Augen wiederholt aufreißen; sich (die Glieder) strecken’

merenget ∆ A: 1815 merengette (NSz.) J: ’szemét meresztgeti; 〈tagjait〉 mozdítja, nyújtogatja | die Augen wiederholt aufreißen; sich (die Glieder) strecken’

Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) mar-, (KL.), (K.) mär- ’beszűkül, szűk lesz, megakad’, (É.) marėm ’szűk, szoros; szükség, szorultság, szorongattatás’; osztj.  (O.) mȧ̆rem ’szenvedés’, (Kaz.) mărʌə- ’szükségbe jut’ [ugor *merɜ- vagy *märɜ-: ’nyom, szorít, szűkít’].  ⌂  Néhány változatban az r-hez egy inetimologikus j (> gy, ny) járul. A magyar ’(meg)dermed, (meg)merevedik’ jelentés (vö. a mered 2. jelentése) az alapjelentésből származhat. A jelentéstanához vö. feszes (→feszül); vö. még ném. straff ’feszes, szoros, kemény merev, rideg, kemény’. A szóvég különböző gyakorító képző, műveltető igeképző, ill. -kedik gyakorító-visszaható képző. A későbbi (mereszkedik, mereget, merenget) igék részben a →mer¹ származékszó homonim alakjaiként (vö. →mereng) nem válhattak köznyelvivé, bár egyesek a nyelvjárásokban még ma is élnek.

☞ NyK. 71: 101; TESz.; MSzFE.; Benkő: FiktI. 168; EWUng.→ meredek, merőUN UEW. № 1810