merő [7/1] A: 1341 mereukw [hn.] (OklSzPótl.); 1508 mero̗ ko̗vet (DöbrK. 443); 1535 k. Meren [r.] (Zay: Lánd. 24.); 1776 merevén [r.] (NSz.) J: 1 1341 ’merev, szilárd; meredő | starr, fest; empor-, herausragend’ (↑); 2 [határozói értékben is] 1527 ’teljesen | schier, gänzlich’ (ÉrdyK. 244) R: merőn 1535 k. ’teljes, tökéletes | gänzlich’ (↑); 1873 ’szüntelen, folytonos, szakadatlan | unablässig’ (Nyr. 2: 523) | merőben 1695/ Meroͤben ’teljes, egész | gänzlich, völlig’ (NySz.); 1792 ’mereven | steif 〈Adv.〉’ (NSz.); 1852/ ’egyenes irányban | geradeaus’ (NSz.) | mereven 1776 ’teljes, tökéletes | gänzlich’ (NSz.); 1873 ’szüntelen, folytonos, szakadatlan | unablässig’ (Nyr. 2: 523) | merőleg 1839 merőleg ’teljesen, tökéletesen | gänzlich’ (NSz.); 1858 ’merőlegesen | senkrecht’ (Keresztesi: Mat. 148)

Származékszó egy feltehetően uráli eredetű tőből. |  ≡  A szótő a →mered szócsaládjának tövével azonos. A szó végződése: -ő (folyamatos) melléknévi igenévképző. A szó belseji v egyes ragozott változatokban az -ő melléknévi igenévképző ß kiindulási alakjából jöhetett létre továbbfejlődéssel, (amely később a tőhöz illeszkedett) vagy egy hiátustöltő; vö. →eleven. Toldalékolt változatokban más hiátustöltő is van; vö. merejül ’teljes, egész’  (1688: Radvánszky: Csal. 2: 390). A megszilárdult ragos alakulatok (-n, -ben, -leg raggal) főleg a 2. jelentés alapján keletkeztek.

☞ TESz.; EWUng.→ mered, merev, merevedik, merőlegesUN UEW. № 1810