menyegző [6] A: 1380 k. Me[n]yiekeʒoͤ (KönSzj. 2.); 1395 k. menyekeʒev (KönSzj. 2.); 1405 k. menekewʒe (SchlSzj. 247.); 1416 u./¹ mėṅèkėzèiėꝛt (BécsiK. 53); 1518 k. menÿegzo̗o̗th (SándK. 11r); 1519 meenÿekzeý [sz.] (JordK. 423); 1528 menÿegzw (SzékK. 359); 1533 Muͤnuͤg zoͤk (Murm. 2223.); 1562 mennekoͤzéssec [sz.] (NySz.); 1575/ mennyegzoͤ (Assz. Fla); 1805 mënnyegzö́ (NSz.); nyj. mönnyegző (Bálint: SzegSz.) J: ’esküvő; esküvői lakoma | Hochzeit; Hochzeitsmahl’ Sz: menyegzős 1470 menekeʒes ’esküvői | hochzeitlich’ (SermDom. 2: 706)

menyekezik † A: 1416 u./² meṅèkeʒètnᶜ [sz.] (MünchK. 37vb); 1536 ? menÿekewʒʒewnk (Pesti: Fab. 48v); 1792 Menyekezni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1810 Menyekezem [▽] (NSz.) J: ’nősül, házasodik | heiraten 〈von Männern〉’ Sz: menyekezet 1416 u./² ’esküvő | Hochzeit’ (↑)

A szócsalád alapja, a menyekezik származékszó. |  ⌂  A →meny ’szűz; menyasszony’ szóból főleg deverbális -kezik igeképzővel. Ehhez a funkcióhoz mint denominális igeképzőhöz vö. ellenkezik (→ellen), fegyverkezik (→fegyver) stb. – A menyegző főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel a menyekezik alakból. A folyamatos melléknévi igenévhez vö. 1416 u./² meṅèkeӡo̗  (MünchK. 27vb). A menyegző alak az eredeti menyekező változatból keletkezett harmadik nyílt szótagbeli hangzókieséssel és k > g zöngésedéssel. – A menyekezik  (↑) 1536-es adata esetleg a →megy¹ származékszava lehet.

☞ TESz.; EWUng.→ meny