menyasszony A: 1405 k. men aʒon (SchlSzj. 251.); 1604 Mennyaʃʒʃʒonyi [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Paſtophórium a.) J: ’mátka, ara | Braut’ #

Összetett szó. |  ⌂  A →meny ’menyasszony; meny’ + →asszony szavakból keletkezett, valószínűleg tautologikus összetétellel; vö. →ebfa. A második tag nyomatékosító funkciójú lehet.

Horger: MSzav. 119; TESz.; EWUng. asszony, menyUN UEW. № 544