menyül × A: 1488 ky menielth (MNy. 16: 79); 1540 ky mënywlt [?✐] (LevT. 1: 9); 1577 k. kÿ meͦnÿwlnek (OrvK. 587); 1588 ki menyoͤl (NySz.) J: [ma csak ki~] ’(ki)ficamodik | verrenkt werden’ Sz: menyülés 1488 Menieles (MNy. 16: 79)
menyít ∆ A: 1604 Kimenyitoͤm (Szenczi Molnár: Dict.) J: [ki~] ’(ki)ficamít | verrenken’
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) mänə·mt- ’(le)szakad’, (P.) mänəmt- ’szétszakít, összetép’; osztj. (DN.) mĕṇč-, (O.) mȧ̆nsi- ’(szét)szakít’ [ugor *menɜ- ’szakít, széttép’]. ⌂ A szóvég -ül visszaható igeképző, ill. -ít műveltető igeképző. A ’szakít, széttép’ > ’kificamodik’ jelentésváltozáshoz vö. rándul : →ránt¹. A menyít szó a készül : készít (→kész¹) típusú igepárok analógiájára keletkezhetett.
☞ JSFOu. 30/24: 18; TESz.; MSzFE.; Benkő: FiktI. 44; EWUng.UN UEW. № 1809