mennyezet A: 1416 u./ mėnèzèt (BécsiK. 42); 1636 mennyezet (NySz.); 1769 menyegzetén (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’ágy tetőkárpitja és oldalfüggönye | Bettvorhang’ (↑); 2 1450 k. ’hordozható, díszes tetőkárpit, baldachin | Baldachin’ (OklSz.); 3 1493 ? ’vmely helyiség födémje belülről nézve, plafon; boltozat, boltív | (Zimmer)decke’ # (OklSz.), 1517 ’ua.’ (DomK. 227); 4 1787 ’égbolt | Himmelsgewölbe’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →menny lehetett. A szóvég -zet névszóképző. Ez a képző mindenekelőtt egy deverbális névszóképző; a denominális funkcióhoz vö. nyelvezet ’magyarázat’ (→nyelv), szózat (→szó) stb. Nem zárható ki azonban, hogy a mennyez (→menny) az alapszó; ebben az esetben a végződés -et névszóképző lehet. Ennek a magyarázatnak a nehézsége, hogy a mennyezet időrendben korábbi adatolású, mint a mennyez ige. – Az 1. jelentés keletkezéséhez vö. lat. caelum ’égbolt, boltozat, bolthajtás’; ném. Himmel ’égbolt; baldachin, díszmennyezet, mennyezet, plafon’; vö. még →menny ’mennyezet, födém, takaró’.

☞ Bárczi: SzófSz. menny a.; NytudÉrt. 71: 56; TESz.; EWUng.→ menny