menny A: 12. sz. vége/ munhɩ [sz.] (HB.); 13. sz. eleje/ menýun (KTSz.); 1372 u./ mennÿeÿ [sz.] (JordK. 26); 1416 u./² mėṅ (MünchK. 22va); 1575 mény (Heltai: Krón. 93b); 1838 Möndörgő-fű (Tsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’az a hely, ahol a kereszténység tanítása szerint Isten, az angyalok és az üdvözültek élnek | Himmelreich’ # (); 2 1370 ’díszes tetőkárpit 〈ágyon〉 | Himmel, Decke 〈eines Bettes〉’ (OklSz. ágy-menny a.); 3 1416 u./¹ ’égbolt, levegőég | Himmelsgewölbe’ (BécsiK. 301); 4 1470 ’villám(lás) | Blitz’ (SermDom. 2: 443) Sz: mennyi, mennyei 12. sz. vége/ (); 1372 u./ () | mennyez 1625 menyezni [sz.] ’ível, ívet kiképez | wölben’ (MNy. 11: 232)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Md.  (E.) meńeľ, mäńeľ, mäńiľ, (M.) meńeľ: ’égbolt’ [fgr. *mińɜ ’ua.’].  ⌂  A menny alak a meny(12. sz. vége: ) változatból jött létre másodlagos kettőződéssel. A 3. jelentés lehetett az eredeti; a 2. jelentéshez vö. →mennyezet. A mennyei származékszó feltehetőleg egy másodlagos, ritka keletkezésforma, amely a menny teljtes tőváltozatából keletkezett; vö. →szűz.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; Benkő: ÁrpSzöv. 106, 156; Bárczi: HBEl. 179; EWUng. menny-, mennydörög, mennyezetUN UEW. № 545