menik † A: 1508 meneitisedet [sz.] (DöbrK. 362); 1527 mehetyk meg [ɔ: menhetyk] [▽] [sz.] (ÉrdyK. 86) J: ’menekül | sich retten’ Sz: menít 1508 [sz.] ’kiment, kiszabadít, szabadon bocsát | retten, freistellen’ (↑) | menítés 1508 ’adóslevél | Schuldbrief’ (↑)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.) mi̮n- ’kiszabadítja magát, menekül’; md. (E.) meńe-, (M.) mäńe- ’kitér, kikerül, megszökik, kiszabadul’; ? lp. (norv.) mænno- ’(a rénszarvas) mindig megpróbálja a hurkot kikerülni; (a rénszarvas) félénk, az érintést sem tűri’ [fgr. *mänɜ- ’megszabadul, menekül’]. ⌂ A magyar szavak leginkább -ik toldalékkal voltak használatosak. Ma csak különböző származékszavakban (→menedék, →ment¹, →ment² stb.) él.
☞ MSFOu. 58: 125; TESz. menekül a.; MSzFE. ment a.; EWUng.→ menedék, menekedik, ment¹, ment²UN UEW. № 529