mendemonda A: 1628 monda mondat (NySz.); 1720 mendemonda (Nyr. 71: 17); 1790 mondi-mondákat (NSz.); 1796 mindemondára (NSz.); nyj. ende-monda (MTsz.) J: ’hír(esztelés) | Gerücht’ #
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az eredeti változat esetleg monda-monda volt; ez a monda ’mondta’ (a →mond múlt idő E/3. személyű alakja) szóból megkettőzéssel és főnevesüléssel keletkezhetett. Eredetileg egy hír vagy történet többszörös elismétlésére utalhat. A mendemonda alak az első szótagi magánhangzó elhasonulásával keletkezett.