mely A: 1372 u./ mellet, melÿet (JókK. 5, 6); 1416 u./¹ mėllèc, mèllèt (BécsiK. 17, 288); 1420 k. Melic [r.] (ÓMOlv. 283); 1527 mellytoͤk (ÉrdyK. 61); 1553 mewllÿ (RMNy. 2/2: 98); 1790 mell (NytudÉrt. 1: 50); 1863 meik, Miik [r.] (Kriza [szerk.] Vadr. 509); nyj. méllik [r.] (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’ami; amely | wie’ (JókK. 104) | ‹nm› 1 1372 u./ ’ami 〈vonatkozó névmásként〉 | was 〈als Rel〉’ # (); 2 1372 u./ ’amelyik 〈jelzőként〉 | welcher 〈als Attr.〉’ (JókK. 6); 3 1416 u./¹ ? ’melyik | welche 〈Person, Sache, Richtung, welcher Ort usw.〉’ # (BécsiK. 17); 4 1416 u./² ’aki 〈vonatkozó névmásként〉 | wer 〈als Rel〉’ (MünchK. 8va); 5 1416 u./² ’ki? | wer?’ (MünchK. 13rb); 6 1456 k. ’milyen? | was für ein?’ (SermDom. 1: 350); 7 1519 ’valamely | irgendein’ (JordK. 396) Sz: melyik 1420 k. Melic (ÓMOlv. 283)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A më- tőből (amely a →mi² tőváltozata) keletkezett -l (> -ly) ablatívuszraggal; vö. →ily, →oly stb. Eredetileg egy határozószó volt, amely a melléknév fokát határozta meg. Egy ’melyik; valamely ‹személy stb.›; milyen?’ jelentésű névmássá melléknévi használatban alakult ki, különböző jelzői szószerkezetekben. Vonatkozó névmási használatban vonatkozó értelmű összetett mondatokban jött létre.

MNy. 35: 152; TESz.; NyK. 78: 287; EWUng. a-, akár-, -képpen, merre, mi², milyen, né-, vala-UN UEW. № 581