melléknév A: 1777 u. melléknévnek (Nyr. 30: 425) J: 1 1777 u. ’tulajdonságot kifejező szófaj | Adjektiv’ (↑); 2 1792 ’a lényeget nem fedő nyelvi megjelölés | unrechter Name’ (NSz.); 3 1800 ’a családi nevet kiegészítő névelem, ragadványnév; állandó jelző | Beiname; Epitheton’ (Szily: NyÚSz.)
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. | ⌂ A →mellék ’mellékes, nem fontos; járulékos, kiegészítő’ + →név ’névszó’ összetételi tagokból keletkezett, jelzői alárendeléssel. A megnevezés arra utal, hogy ez a szófaj a mondatban többnyire egy főnévhez (vagy igéhez) kapcsolódik. A szó a lat. nomen adjectivum ’melléknév’, tkp. ’hozzáadott szó’, ill. a ném. Beiwort ’melléknév’ szóból magyarosítással jött létre. A szó elterjedéséhez a főnév (→fő-²) kifejezés is hozzájárulhatott. ⌘ Nyelvújítási szó. ∼ Korábbi megnevezések: mással álló név ’ua.’ (1527: Heyden: Puerilium 3); hozzá tétethető ’ua.’ (1604: Szenczi Molnár: Dict. Adjectivus a.). Más, kísérleti alakok a latin, ill. a német szavak magyarosítására: melléknévszó ’ua.’ (1777: Nyr. 30: 424): toldaléknév ’ua.’ (1781: MNyTK. 49: 14); stb.