mell A: 1342 Melies [sz.] [szn.] (MNy. 63: 368), de vö. →mellék; 1368 Melles [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ melyenek (JókK. 33); 1395 k. vaſmel (BesztSzj. 95.); 1416 u./¹ o̗mè'l'lėnᶜ. (BécsiK. 81); 1717 e./ mejjemre (NySz.); 1787 mejben (NSz.); 1792 möllyeiknek (NSz.) J: 1 1342 ’az emberi törzs felső, elülső része | Brust’ # (↑); 2 1395 k. ’mellvért, páncél | Brustharnisch’ (BesztSzj. 95.); 3 1416 u./¹ ’érzésvilág, szív | Herz’ (↑); 4 1519 k. ’női emlő | weibliche Brust’ # (DebrK. 12); 5 1782 ’vminek az elülső része | Vorderteil’ (NSz.) Sz: melles 1342 [szn.] (↑) | megmelleszt 1517 meg mellyezte ’rángat, tép, szaggat, marcangol | reißen, zerfleischen’ (DomK. 54)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) mäwə·l ’mellkas’; osztj.  (V.) möγəl ’ua.’; votj.  (K.) me̮l ’mellkas ‹embereké és állatoké›’; cser.  (KH.), (U.), (B.) mel ’mellkas’; md.  (E.) meľkť ’tüdő’, (M.) mäւkä ’mellkas’; ? finn mälvi ’a madár melle’; lp.  (norv.) miel'gâ ’mellkas ‹különösen az állatoké›’ [fgr. *mälke vagy *mälγe: ’mellkas’].  ≋  Megfelelője: juk. melut ’mell(kas)’.  ⌂  A szó belsejének keletkezéséhez és esetleg a párhuzamos alakhoz vö. →mál. A szóvégi ly-es változatok másodlagos palatalizálódás eredményei.

☞ FUF. 15: 34; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ mál, mellék, mellény, mellesleg, mellett, mellkas, mellsőUN UEW. № 527