melankólia A: 1577 k. Melancholia (OrvK. 216); 1708 Mélankóliás [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Hellĕbŏrōſus a.); 1862/ melankólia (NSz.) J: 1 1577 k. ’fekete epe, fekete epéjűség | Schwarzgalle; Schwarzgalligkeit’ (↑); 2 1578/ ’búskomorság | Schwermut’ (MNy. 79: 246)

melankolikus A: 1577 k. Melancholicus (OrvK. 417); 1777/ mélankolikusok (NSz.); 1791 melanchólikussá (NSz.); 1803/ mélánkólikusok (NSz.); 1808 Mélánkólikos (NSz.); 1855–1856/ melankolikus (NSz.) J: 1 1577 k. ’fekete epét tartalmazó 〈testnedv〉; fekete epéjű 〈beteg〉 | schwarze Galle enthaltend 〈Körpersaft〉; schwarzgallig 〈Kranker〉’ (↑); 2 1577 k. ’búskomor | schwermütig’ (OrvK. 25)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. melancholia ’mélabú; búskomorság, melankólia’ [< gör. μελαγχολία ’ua.’; vö. még gör. μέλας ’fekete’ és a gör. χολή vagy χόλος: ’epe’] | lat. melancholicus ’a fekete epével kapcsolatos; mélabús’ [< gör. μελαγχολικός ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Melancholie, melancholisch; fr. mélancolie, mélancolique; stb.: ’melankólia, mélabú’, ’melankolikus, mélabús’.  ⌂  A kedélyállapotra vonatkoztatás egy ősi véleményen alapul, amely szerint a mélabú onnan származhat, hogy az egyensúly az ún. testnedvek – vér, fekete epe, sárga epe és nyál – közül a fekete epe javára eltolódik. – A melankolikus szóvégi s hangjához vö. →ámbitus stb.

☞ TESz. melankolikus a.; EWUng.→ kolera