meggy A: 1220/ Medies [sz.] [hn.] (VárReg. 121.); 1254 Megyes [sz.] [hn.] (FNESz. Fertőmeggyes a.); 1264/ Meggyes [sz.] [szn.] (Szentpétery: KritJ. 2/1: 20); 1395 k. meg (BesztSzj. 861–862.); 1805 mëggy (NSz.); 1834 mögy (NSz.) J: 1 1220/ ’meggyfa | Sauerkirschbaum’ (↑); 2 1395 k. ’a cseresznyéhez hasonló, sötétpiros, savanykás gyümölcs | Sauerkirsche’ # (BesztSzj. 861.) Sz: meggyes 1220/ [hn.] (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Trj.) virməʌ' ’piros ribizli’ (moľ ’vér; bogyós gyümölcs leve’); zürj.  (Sz.) moľ ’gyöngy’, (Lu.) ńur-moľ ’tőzegáfonya, medveszőlő’ (ńur ’mocsár, láp’); votj.  (Sz.) muľi̮ ’bogyó; fáshéjú gyümölcs’; ? cser.  (KH.) muδǝ̑ ’áfonya’ [fgr. *moľɜ vagy *moδʹɜ: ’vmilyen bokor bogyója’]. A finnugor *o a szó belseji palatális mássalhangzó hatására válhatott palatálissá a magyarban és az osztjákban. Az ősmagyar szó belseji *ľ (*δʹ) affrikálódással gy-vé vált (vö. →hagyap).

☞ FUF. 18: 164; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ spanyol-UN UEW. № 549