marsruta ∆ A: 1704 marsruttát (MNy. 61: 476); 1705 marssultájokrul (Horváth M.: NEl.); 1705 marsrutáját, marsutája (MNy. 61: 476); 1835 Marsóta (Kunoss: Gyal.) J: 1 1704 ’katonai menet megszabott rendje, útiránya | Marschroute’ (↑); 2 1858/ ’úti terv | geplanter Reiseweg’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Marschroute ’előírt gyaloglás’ [< ném. Marsch ’egy katonai egység haladása’ + Route ’útvonal, útirány, a menetelé útvonala’]. ≋ Megfelelői: szbhv. marš-ruta; or. маршрут; stb.: ’menetirány, útirány’. ⇒⌂ A magyarba katonai műszóként került az osztrákból. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb.