marha A: 1358 Marhas [sz.] [szn.] (MNy. 63: 368); 1372 u./ marchauval (JókK. 70); 1456 k. morhactol (SermDom. 1: 308); 1566 márha (Heltai: Fab. 38) J: ‹fn› 1 1358 ? ’vagyon; kincs | Vermögen; Schatz’ (↑); 2 1372 u./ ’ua.’ (↑); 3 1508 ’ingóság | bewegliches Gut’ (MNy. 9: 86); 4 1533 ’áru | Ware’ (Murm. 401.); 5 1540 ? ’jószág, háziállat | Vieh’ (KL. 222.), 1585 ’ua.’ (Cal. 55); 6 1587 ’szarvasmarha | Rindvieh’ # (MNy. 59: 485); 7 1779 u. ’nagyon buta ember | stockdummer Mensch’ # (NSz.) | ‹mn› 1 1721 ’rendkívül nagy | außerordentlich groß’ (MNy. 58: 106); 2 1786 ’hülye | blöd’ # (NSz.); 3 1791 ’erős | stark’ (NSz.); 4 [hsz-i értékben] 1908/ ’nagyon | sehr’ # (Zolnay–Gedényi) Sz: marhaság 1780 k./ marhaság ’hülyeség, ostobaság | Blödsinn’ (NSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (ófn.) marchat ’kereskedelem, üzlet; vásár, piac; áru’, (kfn.) marcht ’vásár, piac; szakmai kiállítás, kereskedelem, üzlet; áru; vásárhely, mezőváros’, (baj.-osztr.) mǫɒkx ’vásár, piac, szakmai kiállítás’, (h. kor. úfn.) markcht ’vásár, piac’, – ném. Markt ’makk’ [< lat.  (vulg.) *marcatus ’árukereskedelem; nagy vásár, búcsú’].  ⌂  A szóvégi t a német szóban tárgyragként értelmezett és elvonatkoztatott. A főnévi 4., 5. jelentések keletkezésének oka az lehetett, hogy a szarvasmarha egykor a legfontosabb kereskedelmi áru volt. A főnévi 6. jelentés és a melléknévi 2. jelentés metafora a főnévi 5. jelentés alapján.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. marva, (N.) mârha ’(szarvas)marha’; szln.  (V.) márha ’ua.’; rom. marfă ’áru’.

☞ Nyr. 45: 340; UngJb. 2: 91; ALH. 1: 373; Kniezsa: SzlJsz. 884; TESz.; EWUng.→ markotány, masamód