margaréta A: 1541 margaretha (KazK. 59); 1649 margaritához (NSz.); 1731 margarétásoktól [sz.] (OklSz.); 1885 margarit (NSz.); 1899 margarett (NSz.); nyj. margarëtta (ÚMTsz.) J: 1 1541 ’drágakő | Edelstein’ (↑); 2 1649 ’gyöngy | Perle’ (↑); 3 1885 ’a fészkesek közé tartozó, sárga közepű, fehér virágú, vadon is, kertekben is termő növény | Margerite’ # (↑)
Latin jövevényszó, később a németből is. | ≡ Lat. margarita ’gyöngy’ [< gör. μαργαρίτης (λíθoς) ’ua.’]; – ném. Margerite ’réti margitvirág, papvirág, margaréta’. ≋ Megfelelői: fr. marguerite, (R.) margerite, margarite; ol. margherita, (R.) margarita, margareta stb.: ’gyöngy, drágakő; margaréta’. A növénynév a franciában keletkezett. ⌂ A régi magyar Margareta [szn.] (1152: MNyTK. 80: 31); Margarita (1358: MNyTK. 80: 31) női nevek a lat. (e.) Margareta személynévből erednek.
☞ TESz.; EWUng.→ margarin