mankó A: 1216/ ? Moncau [szn.] (VárReg. 237.); 1455 Manko [szn.] (OklSz.); 1527 mankoot (ÉrdyK. 633); 1739 bankó (Nyr. 95: 229); nyj. monko (ÚMTsz.) J: 1 1216/ ? ’botszerű, támaszul használt eszköz | Krücke’ # (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2 1839 ’kasza fogantyúja | Griff der Sense’ (MTsz.); 3 1848 ’támasz, segítség | Stütze, Hilfe 〈abstr.〉’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (fir.) mā́niko ’fogantyú, markolat, a csörlő hajtókarja’, (mant.) manicòt ’karmantyú’, (per.) mānico ’a kasza nyele’, – ol., (R.) manico ’különféle dolgok, szerszámok általában fából készült nyele’ [< lat.  (k.) manicus ’nyél, fogás, markolat’ < lat. manus ’kéz’].  ⌂  A szó belseji i kieséséhez vö. →málna, →pálca stb. A magyarba metonimikus jelentésváltozással került ’(fa)mankó (fogantyúval)’ jelentéssel.  ≁  Nem tartozik ide: mankó ’pénztári v. raktári hiány’  (1858/: NSz.), ez nemzetközi szó; vö. ném. Manko; ol. manco; le. manko; stb.: ’ua.’.

☞ TESz. mankó¹ a., mankó² a.; NytudÉrt. 88: 89; EWUng.→ fürmender, mandátum, mandzsetta, manikűr, manipuláció, manőver